Szia mami. Látod, újra itt vagyok. Te is itt vagy? Érzem, hogy igen, hogy nézel engem. Ugye soha nem fogsz elhagyni? Ugye legalább beszélhetek hozzád?

Ó, ha itt lehetnél velem! Olyan furcsa az élet nélküled. De képzeld mi történt velem: van egy kis állatkám. Nagyon aranyos, szőrös kis valami. Olyan jó, hogy magamhoz ölelhetem... mintha nem lennék egyedül. Ugye nemsokára újra együtt leszünk, mami?

Néha kicsit rosszul érzem magamat. Még mindig a régi otthonunkban lakom, de legalább már nem egyedül, beköltözött Pufi is - tudod így hívják az állatkámat. De olyan hidegek az éjszakák még így is... Hogy nem vagy mellettem, nem ölelsz át és énekelsz halkan valami szép altatódalt.

Mostanában sokat korog a gyomrom, és csak akkor tudok enni, ha valamelyik szomszéd megszán, és adnak egy kis kenyeret. Tudod szörnyű az élet kicsiként és egyedül...

Nemrég voltam annál a nagy, magas és erős bácsinál, aki néha járt nálunk, és akivel olyan jóban voltál. Kicsit soványabb lett, de még mindig olyan félelmetes egy ilyen kis gyereknek, mint régen volt. Úgy látszik, hogy kedvel engem, múltkor is kaptam tőle enni, megölelt és beszélgettünk. Megkérdezte, hogy nem akarok-e hozzáköltözni, de én nemet mondtam. A régi ház tele van emlékekkel... Mindig úgy érzem, hogy még ott vagy velem, és hideg estéken betakarsz. Hiányzol, mami, tudod én nagyon, nagyon szeretlek téged, és remélem minél előbb találkozhatunk. Mikor lesz az a nemsokára? Mielőtt elmentél, azt mondtad, nemsoká találkozunk... Nagyon várom. Hiányzol, mami.

Egy kicsit elálmosodtam, és nemsokára este lesz. Azt hiszem, én megyek. Szeretlek!. Szia, mami. Remélem minél előbb együtt leszünk.

Hamarosan kisfiam... nemsokára viszontlátjuk egymást. Tudod én is nagyon, nagyon szeretlek.