�larc. �jfekete, csillog�, tollakkal d�sz�tett. Eltakar. Megv�d.

�larcosb�lban �rzi mag�t az ember t�le, eleg�ns, r�gi korok st�lus�t id�z� ruh�ban. A f�rfiak hirtelen g�l�nsak lesznek, a n�k szem�rmesek �s sz�gyenl�sek, el nem engedn�k az �larcot, mintha mind�r�kk� meg akarn�k �rizni n�vtelens�g�ket. Tolong�s, sz�nes forgatag, elkap, mag�val ragad. Nekem j�n valaki, bocs�natot k�r �s tov�bbmegy.

Kikeveredek a t�megb�l, �s le�l�k a sarokban egy padra. El�veszem a legyez�t, igencsak melegem lett ennyi ember k�zt, pedig ma m�g nem is t�ncoltam. Az �larcot szorosan tartom. K�zeledik fel�m valaki, egy f�rfi, � is �larcot visel, mint mindenki a teremben. Meghajol, �s felk�r t�ncolni. Kecsesen emelkedem fel a padr�l, kezemet a titokzatos ismeretlen�be cs�sztatom, s elkezd�nk kering�zni.

A zene csod�s, kiegyens�lyozott, komoly. Klasszikus, gy�ny�r�. Megnyugtat�, �s csod�san lehet r� t�ncolni.

Partnerem kifinomult, csod�s ember lehet. K�nnyed�n lejtj�k a t�ncot, megfelel� t�vols�gra egym�st�l, �s m�gis el�g k�zel. "Tiszt�ra, mint a R�me� �s J�li�ban" - jut eszembe, de gyorsan el is hessegetem a gondolatot, m�r csak a megfogalmaz�sa miatt is. Itt ma mindenki eleg�ns, mindenki arisztokrata.

V�get �r a t�nc, a terem k�zep�n a p�diumon helyet foglal� zenekar valami �jba kezd, ez kicsit gyorsabb, vid�mabb. Allegro vivace a j�t�km�d, ez biztos. Szinte sajn�lom �ket, akik nem csatlakozhatnak a mi kis t�rsas�gunkhoz - de most veszem �szre, hogy nekik is van �larcuk.

�szbe kapok, �s elkezdek kis�t�lni a t�ncparkett k�zep�r�l, hisz illetlens�g ott �csorogni, mik�zben mindenki mulat.

De nem �rhetek el a terem sz�l�ig, egy �riember el�ttem terem, majd miut�n felk�rt, finoman h�z a parkettre. J�l �rzem magam, tetszik ez a b�l.

Azt�n hirtelen megsz�lal. A hangja olyan ismer�s... hisz ez a szomsz�dom! Az a szem�t, akinek a kuty�ja �lland�an �tj�r a kertembe elv�gezni a dolg�t. Hogy az a ...!

K�rben�zek, �s bosszankodva veszem �szre, hogy szinte mindenki ismer�s. Az exbar�t, a f�n�k, az any�s, a tan�r, aki kettest adott tizedikben... Hirtelen lehull mindenkir�l az �larc, s ott �llunk �rtetlen�l. A zenekar �s a csod�s ruh�k elt�nnek, �jra h�tk�znapi emberek vagyunk.

Egy-egy csal�dott vagy bossz�s pillant�s, majd mindenki szitkoz�dva megy tov�bb �lni az �let�t, �s igyekszik elfelejteni, hogy az ellens�ge is csak ember.