�les vonatf�tty has�t kereszt�l a leveg�n, s s ezzel egy id�ben s�r�n gomolyg�, piszkossz�rke f�st sz�ll kom�tosan az �g fel�, hogy ott v�gk�pp semmiv� v�ljon. A r�gim�di mozdony indul�sra k�sz - m�r nincs sok id�m.

Elgondolkozva meredek magam el�, de igaz�b�l semmi nem jut eszembe. T�l fontos minden itt t�lt�tt pillanat... csak ki akarom �lvezni minden m�sodperc�t.

Lassan megelevenedik a peron: emberek sz�lling�znak, ki egyed�l, ki eg�sz csal�dj�val vonul, halkan suttogott j�k�v�ns�gok, b�cs�-�lel�sek �s cs�kok, n�h�ny k�nnycsepp is leg�rd�l az arcokon, el�ker�lnek a feh�r zsebkend�k, k�szenl�tbe helyezik a s�lyos b�r�nd�ket, hogy ak�rmelyik pillanatban fel lehessen kapni �ket �s a vonathoz vinni - hisz m�r nincs sok id� az indul�sig...

Furcsa �rz�s �gy k�v�lr�l szeml�lni az eg�szet, ahogy k�t szerelmes szenved�lyes, elkeseredett cs�kban forr �ssze, s csak m�g egy pillanat�rt, m�g egy perc�rt k�ny�r�gnek, amit egy�tt t�lthetnek, hisz elszak�tja egym�st�l hossz� id�re �ket a sors... Negyvenes �vei elej�n j�r� asszony szor�t meg egy fonnyadt, �reg kezet, mire annak gazd�ja keserves s�r�sban t�r ki: anya �s l�nya b�cs�znak egym�st�l, �s rem�lik, min�l el�bb viszontl�thatj�k egym�st, nem olyan szerencs�tlen k�r�lm�nyek k�zt, mint legut�bb... hisz most temettek el egy mindkett�j�k sz�m�ra fontos embert.

Emberek, �letek, sorsok, �rzelmek, v�gyak, f�lelmek, szinte kavarognak a peronon, s szinte megfullasztanak: nekem mi�rt nem jutott egyikb�l sem? Mi�rt vagyok r�g�ta ilyen �res �s elkeseredett?

�jabb vonatf�tty... m�r t�nyleg indulnom kellene. De nem... csak m�g egy percet! Hisz fontos ez nekem... �s... �n ezt nem akarom! Szeretn�k elfutni, csak rohanni �s rohanni, de tudom, �gy semmit nem �szok meg, semmi nem lesz jobb. Ennek �gy kell lennie - nem szenvedek tov�bb.

M�g t�bb �s t�bb ember... m�g t�bb �s t�bb �rz�s... Nem b�rom �n ezt! Igen, az elhat�roz�s m�r a v�gs�. Csak indulhatn�k m�r.

Vonatf�tty... de ez m�r az utols�, hallom a mozdony zakatol�s�t. Egyenletes, megnyugtat�... Lepillantok magam mell�, keresem a csomagomat, s �pp k�ts�gbe esn�k, mikor eszembe jut: nincsenek... Ahov� k�sz�l�k, semmi sz�ks�g r�.

Tolonganak az emberek, mindenki �l�helyre v�gyik, s �n j�kisl�ny m�dj�ra mindenkit magam el� engedek. L�tva a kis�rt szemeket, �s az azokhoz tartoz�, mosolyg� embereket, akik m�r a legk�zelebbi viszontl�t�sra gondolnak, arcomon leg�rd�l egy k�nnycsepp. H�t t�nyleg akarom ezt? Nem, nem bizonytalanodhatok el �jra, a m�ltkor sem volt j� v�ge. Indul�s.

Menj. Csak el�re, nem n�zni sehov�.

Halk b�cs� az otthont�l. M�r z�poroznak a k�nnyeim.

A vonat elindul, �n pedig kil�pek el�.

�rok egy kritik�t!